~stef/blog/

Alan Greenspan "A zűrzavar kora" című könyvben bukkantam rá erre a gondolatra:

... 1917 óta nagyon sok idő telt el -  a már akkor is élők közül alig-alig emlékezett valaki arra, mit is jelent a magántulajdon, és saját üzleti tapasztalattal vagy képzéssel sem sokan dicsekedhettek. Még a nyugdíjasok között sem volt senki, akinek tapasztalatai lettek volna az előző világból. És ha lettek volna, azok között sem lehetett volna könyvelőkre, könyvvizsgálókra, pénzügyi elemzőkre, marketingszakemberekre, kereskedelmi jogászokra bukkanni. Kelet-Európában, ahol nem nyolcvan-, hanem "mindössze" negyven éves kommunista uralommal kellett leszámolni, valamelyest könnyebbnek, de legalább is lehetségesnek látszott a feladat: fel kellett támasztani a szabadpiacot a tetszhalálból - a Szovjetunióban viszont a nemlétből kellett megteremteni.

Hrmmm. És egy másik idézet ugyaninnen:

[...] Kelet- és Nyugat-Németország eseténél még laboratóriumi körülmények között sem lehetett volna jobb kísérletet létrehozni. [...] egy nemzetből [...] közös értékrenddel indult. Negyven éven át folyt közöttük a verseny a pálya két oldalán, miközben gazdaságilag alig érintkeztek [...] a piaci kapitalizmus állt szemben a szocializus központi tervgazdálkodásával. Sokan úgy vélték, szoros a verseny. [...] A szakértők becslése szerint az egy főre eső keletnémet GDP a nyugatnémetének 75-85%-a volt. [...] A helyzet iróniája az volt, hogy a keletnémet GDP-becslések még pontosak is voltak; az életszínvonalban mutatkozó csekély eltérés a valóságosnál kedvezőtlenebb nyugatnémet adatadok miatt volt lehetséges. Például mindkét ország kimutatta ugyan az előállított autók számát, ám a nyugatnémet statisztikák nem tüntették föl az 1950-ben és az 1988-ban gyártott Mercedesek közti minőségbeli különbséget.