~stef/blog/

Az alábbi szösszenetet szeptember elején írtam, mielőtt tovább porosodna megosztom veletek:

Ritkán dobáljuk egy kalapba a zene-, film- és a szoftveripart. Pedig mindegyik termékét ugyanaz a szellemi jogi szerkezet védi, a szerzői jogi védelem = copyright = (c). Sajnos a jogi eszközök nem mindig elegendőek, így keverednek a sztoriba a másolás védelmi ipar különböző mutációi.

Történelem

A sztorit lehetne sok helyen kezdeni, pl Gutenbergnél. Inkább kezdjük Angliában 1557-ben, amikor Mária királynő a nyomdászok-könyvárusok céhének nyomdászati monopóliumot adományozott. Ez a helyzet 1709-ben változott meg, amikor Anna királynő az első szerzői jogi törvény megalkotásával a szerzőknek 14 évre garantálta a másolás jogát. Vegyük észre, hogy itt kezdetben a tulajdoni jogok a nyomdászok/terjesztőknél voltak és csak később érvényesültek a szerzők jogai. De a múltból ugorjunk egy nagyot előre.

Másolásvédelem

Bár a szoftveripar “pár évtized” lemaradásból kezd, dinamikájának köszönhetően előrébb jár az említett két másik iparnál. Sokat tapasztalt már, hogyan termeljen nyereséget annak ellenére (vagy épp azért), hogy engedély nélkül másolhatják a termékeit.  Érdekes és távoli párhuzam lehet a divatipar, ott is mindennapos a márkás termékek másolása - miközben a divatipar hanyatlásáról nem igazan hallunk statisztikákat. Cserébe nagy az innováció ebben az iparban. Évente többször jönnek ki új termékekkel.

A 80/90-es években több fordulón keresztül elvéreztek a különböző másolásvédelmi megoldások. Amikor a szoftveripar számára kiderült, hogy a nem lehet korlátozni a digitális jelek másolását, a másolásvédelem gyártók új piacot kerestek.

Mielőtt új piacokra indultak volna, szükség volt egy kis kozmetikázásra: átnevezték hát a technológiát a hangzatos “Digitális Jog Menedzsmentnek” (Digital Rights Management). Persze csak a név változott, továbbra is a terjesztő jogairól van szó, a fogyasztó jogai “legfeljebb” a fogyasztóvédelem oltalma alá esnek. A fogyasztó számára világosabbá válna miről van szó ha, Stallman nyomán “Digitális Korlátozás Menedzsmentnek” (Digital Restrictions Management) neveznénk.

A másolásvédelem bukása után a szoftverfejlesztő cégek megpróbálták jogi eszközökkel korlátozni a visszaéléseket. A cégek megítélésének ártana, ha közvetlenül perelnek be fogyasztókat. Ezért létrehoztak egy ernyőszervezetet (nem csinálok nekik reklámot, a bilincses kampányra még emlékezhetünk), amely magára vonja a pereskedésből származó a negatív közvéleményt.  Lássuk be, a zene- és filmipar is rendelkezik hasonló ügyfélperlő szervezetekkel, Magyarországon épp a napokban került elő egy szerzői jogi törvénymódosítás, amely már Magyarországon is lehetővé tenné a magánfelhasználók perlését. Sőt az EU-ban több helyen már az internet használattól való eltiltást készítik elő.

A szoftver ipar gyorsan tanult és a másolásvédelmek után más eszközökkel próbálta szellemi termékeit megvédeni: végfelhasználói licencek, online szerverek, regisztrációs kódok, stb. Ám még ezek is csak az egyszerű végfelhasználót akadályozzák meg a hozzáférésben. Egy jól felkészült és profitorientált másolót semmiképpen nem gátolják ezek a mechanizmusok.

Az új online boltos rendszereknél más is okozhat problémát. Ha a vásárolt áru DRM technológiával vezérelt (film, zene, könyv, etc), előfordulhat, hogy a gyártó nem folytatja (pl csőd miatt) a DRM engedélyezésének üzemeltetését. Ez történt nemrég, amikor a vásárlók már nem tudták lejátszani a legálisan “vásárolt” zenéjüket.

További példa, amikor az egyik legnagyobb zene és szórakoztató elektronikát gyártó cég néhány cd-jén számítógépes betörőprogram segítségével átvette a felhasználók gépe feletti irányítást. Azt gondolhatjuk, hogy ez véletlen. Ám valójában ez az egyik legújabb másolás védelmi eszköz volt. Azt hiszem, egyikünk sem örülne, ha reggelre egy ilyen program letörölne akár véletlenül is néhány fontos adatot. A legrosszabb az egészben, hogy ezen a betörő programon - védelem híján - bárki más is átveheti az irányítást a gépünk felett.
Vannak akik azonban semmit sem tanulnak, épp a napokban perelték be az egyik legnagyobb számítógépes játék gyártót, amiért szintén betörőprogramhoz hasonló védelemmel látta el a nagy csinnadrattával beharangozott játékát.

Költségek

A zeneipar számára akkor kezdődtek a nagy változások, amikor az mp3 tömörítésnek köszönhetően gazdaságossá vált az offline tárolás, majd később a széles sávú és a p2p technológia gazdaságossá tette az online terjesztést is.

Videók méretüknél fogva egyelőre csak offline gazdaságosan tárolhatóak, a gazdaságos online terjesztés fázisát még nem érték el. Erre már nem kell sokat várni, ha igaz Nielsen törvénye, mely szerint két évente duplázódik a sávszélesség.

Jövő

A jövő fogja megmutatni, hogy egy igazi out-of-the-box megközelítés hozhat-e kielégítő alternatívát a jelenlegi helyzethez képest: “tiltás helyett előírni a terjesztést.”

Nyilván a szabad szoftvereknek létrehozásakor nem pont ez volt motiváció, ám lehet, hogy lehetséges - ám korántsem fájdalommentes - megoldást kínálnak a zene- és filmipar nagy dilemmájára. Előfordulhat, hogy az alapvető különbségek ellenére ezekben az iparokban is járható utat jelenthet ez a modell.

A zeneipar esetén valószínűleg újra előtérbe fog kerülni a regionalitás és legfőképpen az élő előadásokból és a merchandizing-ből lehet majd profitot csinálni, talán akkor majd magára talál újra a magyar zeneipar is. Jó modell lehet erre a Nine Inch Nails úttörő vállalkozása: akik két nap alatt 750 ezer USD-t kerestek a legújabb lemezük 75 dolláros “gyűjtő változatán”, miközben szabadon lehetett letölteni az albumot. Más utat járnak a brit zenészek, összetömörültek egy szervezetbe és így próbálnak a kiadókkal egyezkedni.

A filmipar számára hasonló lehet a válasz, mint a - már elnézést a hasonlatért - divat és pornóipar megoldása: folyamatosan új termékekkel kell bombázni a fogyasztót, nagyon éles a verseny, a tegnapi filmeket már másolásra sem méltatják, a varázsszavak: interaktivitás + webkamera - élő közvetítés.

Lényeg

Szerintem a legfontosabb dologról sokszor elfeledkezünk, amikor a szerzői jogról beszélünk, az eredit célja: az a köz javára az értékteremtés ösztönzése. Az értékteremtést az szerzői jogok monopóliumával biztosítjuk, a köz gyarapodását pedig azáltal, hogy a monopólium egy idő után lejár.

A téma bár száznak tűnik izgalmas csatározásokat rejt. Izgalmas időket élünk - ezt a témát pedig a jövőben sem hagyhatom szó nelkül :) Szivesen venném, ha valaki statisztikai adatokkal is alá tudná támasztani (v. megcáfolni) a tárolási-terjesztési költségek és a fenti jelenségek közötti összefüggést.

A témábavágó igen érdekes előadást ajánlok, amelyen a fentiekkel hasonló gondolatok hangzanak el, a publikum ígéretes, zenekiadók ülnek a padsorokban.