~stef/blog/

Hobbitfalván felpezsdült az élet. Összegyűltek a környékbeli kalandozók és szinte ugyanazon a héten a megyeőrség beszállítói is megtartották éves zsibvásárukat.

Kezdjük a vásárral, itt a legújabb varázslatokat lehetett kipróbálni. Varázsenergiát nem spórolva a kapuőrség tagjai a vásár minden látogatóját egy talizmánnal látták el. Így vásár területén található látnokoktól meg lehetett tudni, hol tartózkodnak egyes vásárlók. Egy próbaképpen megkérdezett látnok szerint az egyik ismertebb beszállító a vásártér közepén lelhető fel. Valójában a keresett látogató éppen beszédet mondott az egyik külső sátorban. Egyébiránt is úgy tűnt, hogy a beszállítók inkább az illuzionista irányt követhetik, hiszen az igen erős kapuőrséget az ügyetlenebbek is könnyedén meg tudták kerülni és mindenféle ellenőrzés nélkül el tudtak vegyülni az igen sűrű tömegben. Az vásár nem múlta felül a várakozásokat, leginkább arról szólt, melyik kovács mekkora kardot és pajzsot tud készíteni.

A kalandozók összejövetele érdesebb volt, ők a gólyavárban gyűltek össze. Fele annyian sem voltak, mint a beszállítók. Talán éppen ezért hasonlított a hangulat egy - hajnali késdobálással megspékelt - kiválóan sikerült vidám kocsmázásra. A felsorakoztatott fegyverarzenál jóval kifinomultabb volt. Itt is az volt a lényeg, kinek nagyobb a kardja és ki forgatja ügyesebben, ha kell akár élő - és időnként igen látványos - bemutató segítségével. Arról kevés szó esett, mire is jó ez a sok a kard. Kivételként kell értékelni a látnoki mágia ellen szerveződő kerekasztalt és a szabad kódexmásolást gyakorlók első lajstromát elkészítő tudósembert.

Arról senki nem beszélt, hogy szomszédaink milyen hősies harcot vívnak Mordor seregei ellen. Lehet, hogy ilyen beszédtémákkal felhívjuk magunkra a sötét erők figyelmét. Ám amikor a Megye határában sikoltoznak a lidércek, akkor már mindegy lesz, mekkora a kard.